Mi jut eszedbe, amikor apádat említed? Vajon apád szilárd karja gyermekkorban, háta a tankönyvekben, amikor fiatal voltál, vagy apád hallgatólagos és mély szeretete, miután felnőtté váltál...
Vannak, akik azt mondják: "Az anyák centiről centire öregszenek, míg az apák hirtelen öregszenek."
Gyerekkoromban apám mindenható szuperember volt. Széles vállaival csendben őrizte az otthont, és megvédte a családot a széltől és az esőtől.
Amikor felnőttem, rájöttem, hogy az apám csak egy hús és vér. Még ha meg is hajlította az élet, akkor is szilárdan utat tört a reménységhez gyermekei számára.
Egy nap csendesen ráncok kúsztak fel apám szeme sarkában, és fehér szőr jelent meg a halántékán. Apám tántorgó hátára nézve hirtelen azt éreztem, hogy apám megöregedett, mintha egy pillanat alatt megöregedett volna.
Egyszer apám megvédett minket, amikor felnőttünk. Most, hogy apám idős, rajtunk a sor, hogy a támaszává váljunk.
Ma van Apák napja. Haza kell menned, hogy elkísérd apádat. Még ha nem is tudsz visszamenni, ne felejtsd el elmondani apádnak: "Apa, szeretlek!"
Az is jó választás, ha egyfelfújható sátorés menjen kempingezni a családjával.
